Júliusban közzétette az európai fehérje cselekvési tervet az Európai Bizottság - Csökkenteni kell az importfüggőséget

A fehérje az európai élelmiszer- és mezőgazdasági rendszer egyik stratégiai fontosságú erőforrása. Bár az Európai Unió a világ egyik legversenyképesebb mezőgazdasági térsége, a magas fehérjetartalmú növényi alapanyagok – különösen az állati takarmányozásban használt fehérjeforrások – terén jelentős importra szorul. Ez a függőség kiszolgáltatottá teszi az európai élelmiszerláncot a világpiaci változásokkal, geopolitikai kockázatokkal és ellátási zavarokkal szemben. A kidolgozott Fehérje Akcióterv (Protein Action Plan) célja az európai növényi fehérjetermelés növelése, az importfüggőség csökkentése.

Az Európai Unió mezőgazdasága évente jelentős mennyiségű növényi fehérjét állít elő, azonban ez nem fedezi teljes szükségletét. A bizottság adatai szerint az EU jelenleg mintegy 67 millió tonna nyers növényi fehérjét termel szántóföldi és takarmánynövényekből, miközben a teljes felhasználás – élelmiszeripari, takarmányozási és ipari célokra – körülbelül 80 millió tonna. Bár az EU sok alacsonyabb fehérjetartalmú takarmány-alapanyagból (például gabonafélékből) nagyrészt önellátó, a koncentrált, magas fehérjetartalmú növényi alapanyagok – különösen az olajosmagvak és fehérjenövények – esetében jelentős az importarány, 2025-ben az ezekből származó fehérje mindössze 25%-a származott az EU-ból.

A hiány pótlásában meghatározó szerepet játszik a szója, 2024-25-ben az importált szója és szójadara nyersfehérje tartalma 13,4 millió tonna volt. Ez különösen érzékennyé teszi az európai rendszert a globális ellátási láncok változásaira, ezért 2035-re 25,8%-ról 35%-ra kívánják növelni az EU-ban előállított olajosmagvakból és fehérjenövényekből származó, takarmányozásra felhasznált fehérje arányát.

A nagyobb európai fehérjeönellátás több szempontból is előnyös lehet. Egyrészt növelheti az élelmiszer- és takarmányellátás biztonságát, hiszen csökkenti a külső piacoktól való függőséget. Másrészt új gazdasági lehetőségeket teremthet a mezőgazdasági termelők és élelmiszeripari szereplők számára.

A fehérjenövények – például a borsó, a lóbab, a csillagfürt és a szója – termesztése agronómiai szempontból is előnyös lehet. A hüvelyes növények képesek a légköri nitrogén megkötésére, így csökkenthetik a műtrágyaigényt, javíthatják a vetésforgókat, és hozzájárulhatnak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérsékléséhez. Az elmúlt évek aszályos időszakai azonban nem kedveznek a termesztésüknek, vízigényük miatt öntözés nélkül a termésbiztonság sok térségben romlik.

A növényi fehérjék szerepének növelése összhangban áll az Európai Unió hosszú távú klímasemlegességi céljaival is. A fenntarthatóbb mezőgazdasági rendszerek kialakítása nemcsak környezeti, hanem gazdasági szempontból is lehetőségeket teremthet.

A teljes cikk itt tekinthető meg.