A baromfitrágya jól hasznosítható a talajok tápanyagtartalmának visszapótlására

Fokozatosan növekszik a csirkefogyasztás, amely Magyarországon évente fejenként meghaladja a 25 kilogrammot, és ez több, mint harmada a teljes húsfogyasztásnak a KSH 2020-as adatai alapján – állapítja meg a K&H közleménye. Nemcsak Magyarországon jellemző ez a trend, világszinten is több mint kétszeresére nőtt az ipari csirketermelés az elmúlt 20 évben. A húsa miatt nevelt broilercsirke mennyisége 2000-ben 14,38 milliárd darab volt, 2020-ban pedig már közel 33,1 milliárd. Az ágazatnak tehát komoly szerepe van az egyre növekvő számú népesség élelmezésében.

Ezzel együtt viszont a nagyobb mennyiségű baromfitrágya hasznosítása is egyre jobban előtérbe kerül. Főleg azok után, hogy az Európa klímasemlegessége miatt született európai zöld megállapodás egyik célkitűzése a szerves trágya alkalmazásának erősítése és a műtrágya használat csökkentése, mivel ez utóbbi használata számos negatív környezeti hatással is jár, mint például a talajok savanyodása vagy a szervesanyagtartalom csökkenése.

Egy fiatal agrárszakember azonban a körforgásos szemléletet előtérbe helyezve éppen ebben látta meg a lehetőséget. Kiss Nikolett Éva, a Debreceni Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskolájának hallgatója, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória 1. helyezettje azt vizsgálta, hogyan lehet minimalizálni a broilercsirke tartáshoz kapcsolódó környezeti terhelést és hasznosítani az ott keletkezett szerves hulladékot.

A csirketermelés nemcsak az élelmezésben, hanem a termőföld tápanyagtartalmának fenntartható visszapótlásában is komoly szerepet játszhat – állapította meg Kiss Nikolett Éva. A komposztált és pelletált baromfitrágya (CPPL) ugyanis környezetkímélő termék. A feldolgozás folyamatának és az ezzel való növénytermesztés környezeti hatásai azonban sem hazai, sem nemzetközi szinten nem ismertek. A kutatás ezért a környezeti hatások elemzésére irányult, amit életciklus-értékelés módszerrel, 11 hatáskategóriára vonatkozóan vizsgáltak. Ezek közül kizárólag kettő – a savasodási és az eutrofizációs potenciál – kivételével a CPPL előállítása jelent kisebb környezeti terhelést, így megfelelő tápanyag-utánpótló alternatívát jelenthet és ökológiai gazdálkodásban is alkalmazható.

Ez utóbbi eredmény azért kiemelt jelentőségű, mivel az Európai Bizottság az Ökogazdálkodási Akciótervben azt tűzte ki célul, hogy 2030-ig az ökogazdálkodással érintett mezőgazdasági területek aránya 25 százalékra növekedjen. A jelenlegi gazdasági és energiapiaci helyzetben pedig a bizonytalan műtrágya ellátás, az emelkedő beszerzési árak miatt és a termésbiztonság fenntartása érdekében is komoly szerepet kaphat a műtrágyák legalább részbeni kiváltása.