A magyar baromfi ágazat startégiája

VITAANYAG

Előzmények:

Az 1968-as új gazdasági mechanizmus keretei a magyar agrárium és élelmiszeripar számára biztosítottak gyors fejlődési lehetőségeket.

Ez a fejlődési folyamat 1980-82-ig töretlen volt.

A kedvezőtlen gazdasági folyamatok jelei a 80-as évek elejétől már éreztették hatásukat, a tőkeigényes állattenyésztési ágazatokban - így a baromfiszektorban is - a válság jelei már ekkor megmutatkoztak.

Később, a rendszerváltás idejére a válság elmélyült!

A magyar agrárpolitikát a rendszerváltozás pillanatától kezdve, a szakmai szempontok helyett a politikai érdekek irányították, - sajnos rossz irányba.

Az a liberális álláspont, amely a piacoknak korlátlan szerepet szánt az erőforrások elosztásában, hibás döntésnek bizonyult.

A Magyarországára érkező külföldi tőkével szemben nem fogalmazódtak meg szakmai és stratégiai elvárások.

Így ez a tőke nem építő, hanem piacromboló és erőforrás felélő tőke volt.

A Magyarországra beszabadult nyugat-európai tőke, elsősorban a piacok megszerzésére koncentrált, a termelési kapacitások nagyrészét leépítette, vagy áttelepítette a térség más országaiba.

Lásd: cukoripar, növény-olajipar, konzervipar, édességipar.

Ezt a folyamatot, a kapacitások ilyen mértékű leépülését és leépítését a hazai baromfiszektor - a több ütemben bekövetkező csődhullámok ellenére is - megúszta.

A 2004. évi Európai Uniós csatlakozáshoz a hazai baromfiágazat úgy érkezett el, hogy mind a hazai, mind az EU-s piacait alapvetően megőrizte.

Az állattenyésztési ágazatok közül egyedül a baromfiágazat tudta megtartani a termelés mennyiségét, és tudta megőrizni feldolgozóiparát, túlnyomórészt magyar kézben. Hosszú évek óta - a KSH adatai szerint - a vágóbaromfi-termelés összesen 630 ezer tonna körül alakul élő súlyban Magyarországon. Ebből mintegy 120 ezer tonna a ház körül, túlnyomórészt saját fogyasztásra termelődik. Összesen 385 ezer tonna húst lehet ebből a mennyiségből előállítani. Ma a baromfihús az első helyen áll az egy lakosra jutó húsfogyasztási mérőszámban(63 kg-ból 34 kg).

Az abrakfogyasztó ágazatok közül is kiemelkedik a baromfiszektor, hiszen évente a mintegy 2 millió tonna keveréktakarmányhoz 1,5 millió tonna gabonahányadot (kukorica, búza) használ föl.

Az étkezésitojás-termelés az évek során egy kissé visszaesett, de így is 2,8 milliárd tyúktojást termel Magyarország egy évben, és az egy főre jutó tojásfogyasztás az egyik legnagyobb Európában (270-300 db/év/fő).

A baromfiágazat családok ezreinek ad megélhetést, a feldolgozóiparban mintegy 30 ezer fő dolgozik, az alapanyag-termelésben kb. ugyanennyi. A ház körüli baromfitartás és a kapcsolódó termelési ágazatok figyelembevételével 100 ezret meghaladja azoknak a száma, akiknek megélhetését vagy jövedelmének kiegészítését biztosítja ez az ágazat.

Ebben az ágazatban elsősorban a vidéken élő emberek találnak munkát és megélhetést, akár fő tevékenységként, akár kiegészítő jövedelemszerzés céljából termelnek baromfit.

Az ágazat rendkívüli módon integrált talán legerőteljesebben a mezőgazdasági ágazatok közül. A baromfihús-feldolgozóipar - mint említettük - túlnyomórészt magyar kézben van. A több mint 100 engedélyezett vágóüzemből külföldi érdekeltség és tulajdonlás van a Sága Foods Zrt-ben (Sárvár) 100 % angol tulajdon, olasz-német érdekeltségű a Fobu Kft. (Pusztamérges), izraeli tulajdonban van a Palmi-Top Kft., 50%-ban német tulajdoni hányad van a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Zrt. és a Pannon-Lúd Kft-ben (Mezőkovácsháza).Európai méretekben igazi nagy vállalat nincs a magyar baromfiiparban. Kb. 15 cég van, amely közepes nagyságúnak számít. Magyarországon több koncentrációs kísérlet zajlott le, ezek mind csődbe mentek (Bábolna, Hajdú-Bét, Conavis, Carnex).

Ezek összeomlását elsősorban a partneri kör, azon belül a legkiszolgáltatottabb termelők sínylették meg. A baromfifeldolgozó-ipar műszaki technikai színvonala jónak mondható, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a technika-technológia folyamatos megújítására.

A baromfifeldolgozás életképességét tulajdonképpen a magyar baromfiágazat sokszínűsége teszi lehetővé, értve ezen, hogy minden baromfifaj fontos az ágazatban és a sokszínű üzemméret és termékkínálat teszi lehetővé az ágazat egészének fennmaradását, belföldi és export piacainak megtartását.

Az eddigi sikertelen koncentráció az erre való törekvést nem szüntette meg, ez most is él. Jelenleg ennek legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása a német Wesjohann cég magyarországi törekvése, elsősorban a víziszárnyas ágazat egy kézbe történő összpontosítására.

Az ipart illetően mindenképpen említést kell tenni a továbbfeldolgozás látványos fejlődéséről. 1998-ban még a 10 ezer tonnát alig meghaladó terméket állított elő a magyar baromfiipar, ez néhány év alatt közel megtízszereződött. Köszönhető ez elsősorban a magyarországi pulykatermelés felfutásának. A baromfihús továbbfeldolgozásában élenjáró szerepet játszanak a vágást is végző nagyobb vállalkozások. Kiemelkedő ebben a Sága Foods, a Hungerit, a Gallicoop, a Master Good, a Her-csi-Hús és a Gallfood. Van néhány speciálisan továbbfeldolgozást végző kisebb üzem is.

Jelentős versenyhátrány a hazai baromfiszektor részére az adóteher különbség, amely nemcsak Ny-Európai versenytársainkkal szemben, hanem az un. Visegrádi konkurensekkel szemben is nyomasztó. Erre jó példa, hogy míg Magyarország az elmúlt 20 évben többnyire megőrizte baromfitermelésének volumenét, addig Lengyelország ez idő alatt megháromszorozta azt.

A jövőt illetően mindenképpen erősíteni kell a hazai baromfifeldolgozás magyar kézben tartását, ehhez biztosítani kell a kormányzat, az ellenőrző hatóság, a hazai szabályozás támogató közreműködését.

Az élőbaromfi termelés bemutatása

Az alapanyag-ellátást végző baromfitermelők ma már szorosan kötődnek egy-egy vágóüzemhez. Nagyon ritka az olyan folyamatosan termelő vállalkozás, amelyik nem szerződéses alapon végzi tevékenységét. Néhány piaci válság erre gyakorlatilag minden nagyobb baromfitermelőt rászorított.

Az integráció előnye a termelésbiztonság, a kiszámítható piac. A termelő szempontjából hátrány a gyenge alkupozíció. A kiszolgáltatottság elsődleges oka természetesen az, hogy a legtöbb vágóbaromfi nevelő nem képes saját maga finanszírozni a termelését, így azok is, akiknek földrajzi elhelyezkedésük következtében módjuk lenne a partnerek megválasztására, sem tudják ezt igazán megtenni. A finanszírozás kérdése természetesen nem speciálisan a baromfiágazatra jellemző probléma.

A magyar baromfiszektorban működő integrációk legtöbbje, csak a termelési folyamatok szabályozásában és az erőforrások újraelosztásában vesz részt, hozzáadott értéket nem termel, és nem vállal szerepet műszaki-technológiai tudás transzferben sem. Az integrációkban és az integrátoroknál nincs igazi szakmai munka és szakmai stáb.

A baromfitermelés támogatásai

A baromfiágazat az EU-ban a közvetlenül nem támogatott, a versenynek teljes egészében kitett termelési ágak közé tartozik. Az EU csatlakozás után három évig még lehetőség volt közvetlenül a termékhez kötött támogatás kifizetésére, azonban ez 2007. április 30-val megszűnt. 2007 végére sikerült az EU bizottsággal elfogadtatni egy 4 milliárd Ft-os összegű ún. állatjóléti többletköltségekre fizethető támogatási formát.

Az EU kívánalma az volt, hogy kimutatható költségnövekedést lehet csak megtéríteni, továbbá, hogy az egymástól nagyon különböző önköltségű és termelési feltételű baromfiféléknél egységes elv alapján történjen a támogatás. Ragaszkodott a bizottság a többféle állategység számítás közül egy meglehetősen aránytalan állategység rendszer alkalmazásához is. Végül 2007 végére az 5.-ik támogatási változatot jóváhagyták (notifikálták).

A rendelet szövegezése sok helyen még ma sem egyértelmű, ráadásul a kérelmeket elbíráló MVH sokszor sajátságos értelmezést alkalmaz az eljárási rendjében.

Ez sok feszültséget és elégedetlenséget okozott a termelők körében, 2009 végére talán a termelők is kiismerték ezt a bonyolult rendeletet és az MVH kívánalmait.

Egy másik támogatási forma az állategészségügyi szolgáltatások támogatása, amelynek alkalmazása során az állam a szolgáltatást végző állatorvosnak, állategészségügyi intézménynek utalja át a terméktanácson keresztül a támogatást. A termelő így támogatott szolgáltatást kap.

A támogatási körbe tartozik még az állattartó telepeken keletkező állati hulladék megsemmisítése, bár a rendelkezésére bocsátott keret várhatóan ez év közepére kimerül.

Az EU kiemelten kezeli a humán egészségügyi kockázattal járó állategészségügyi problémákat, ezen belül is a szalmonella mentesítést a hazai brojler, árutojástermelő és pulykaágazatokban.

A program költségeit un. kofinanszírozás keretén belül 50 %-ban az EU állja, míg 50 %-ot hazai forrásból kell biztosítani. E program jelentősége nem is elsősorban humán-egészségügyi vonatkozásai miatt fontos, hanem Uniós versenytársaink mind az export, mind a hazai magyar piacokon forgalmi korlátozásra, és úgymond piaci érték megteremtésére fogják alkalmazni az esetleges lemaradásunkat.

Ezért úgy gondoljuk, hogy ezeket a támogatási formákat a jövőben is fenn kell tartani!

Kétségtelen, hogy a vertikum egészének versenyképességét és így közvetve a termelők biztonságát is növelik ezek a támogatási formák. De valószínű hatékonyabb további szolgáltatások - akár hatósági eljárások ingyenessé tételével is- segíteni kellene a termelőket.

A piacokról

A baromfitermékek piaca hosszú távon biztosíthatja az ágazat megszokott szinten való tartását. Belátható időn belül jelentősebb növelésre nem nagyon látszik lehetőség, talán a legdinamikusabban fejlődő ázsiai térség lehet a távolabbi jövőben célterület, amennyiben az ott növekvő igények hazai termelésből való kielégítését a takarmányellátás korlátozza.

Középtávon azonban célunk a jelenlegi pozíciók megőrzése lehet. Felértékelődött a belföldi piac, a korábbi exportunk fokozatosan visszaesett, de termelésünk 30-40%-át még mindig exportálni tudjuk.

Komoly törekvés van arra, hogy - az áruházláncok közreműködésével - csökkenjen a magyar termékek belföldi piaca.

A probléma általánosan ismert, de most a baromfiágazatot az EU által erőltetett szalmonella - zéró tolerancia program - felhasználásával könnyen ki tudják szorítani jó néhány szupermarket beszállítói köréből.

Ugyanakkor az import szója miatt nem tudjuk kihasználni Magyarország GMO mentességét.

Állatjólét, állatvédelem

Az EU csatlakozás előtt Magyarországon lévő állatvédő csoportok nem foglalkoztak a gazdasági állattartással, így a baromfitermeléssel sem. Az utóbbi években azonban tevékenységük felerősödött, ehhez a magyar sajtó egy részének segítségét is megkapják.

Támadásaik nemcsak a már korábban említett hízott máj előállításra korlátozódnak, hanem célba vették a tolltépést, az intenzív tojástermelést és a csirkenevelést is. Tetszetős érvekkel támadják a tömegtermelést és propagálják a szabadtartásos baromfitermékeket.

Kétségtelen, hogy a baromfihús esetében valóban van minőségi különbség az intenzív tartásból és a szabadtartásból származó hús között. A tojást illetően azonban objektív méréseken alapuló minőségbeli különbséget nem lehet kimutatni.

Tudomásul kell venni, hogy az olcsó népélelmezési cikket, mint a tojást, a csirke- és pulykahúst intenzív tartásban lehet előállítani. Az ún. természetes tartásmódban a költségek oly mértékben megnövekednek, hogy a jelenlegi jövedelmek mellett a lakosság nem képes megfizetni.

Ezt a vitatott kérdést a fogyasztóra, a vásárlóra kell bízni, aki ezt el is fogja dönteni, amennyiben megfelelő jövedelemmel rendelkezik. Amíg ez nem következik be, felelőtlenség adminisztratív eszközökkel korlátozni az olcsó, biztonságos és viszonylag jó minőségű tömegtermék előállítást. Az ilyen törekvés a jelenlegi szociális helyzetű Magyarországon bűn.

Fogyasztóvédelem = Piacvédelem

A belső piacot fenyegeti természetesen az unió más tagországaiból beáramló terméktömeg is. Gyakran előfordul a baromfitermékeknél is, hogy kisebb-nagyobb mennyiségű felesleges árutömeg irreálisan alacsony áron érkezik be az országba.

Még többször találkozni azonban silány minőségű import termékkel is az áruházláncok polcain. Magyarországon nem épült ki a csatlakozással egy időben olyan belső védelmi rendszer, amelyet más EU-s tagországok régóta és hatékonyan használnak.

Legjobb példa erre a szomszédos Ausztria, amely az osztrák agrármarketing szervezet, az AMA védjegyével ellátott osztrák termékek elsődlegességét biztosítja oly módon, hogy a kereskedelem nem vállalja fel még oly alacsony ár esetén sem máshonnan származó termék átvételét. Az egész rendszer komoly minőségi követelményeken, még inkább azok dokumentációs hátterén és az ehhez kapcsolt nagyon szigorú hatósági ellenőrzésen alapul.

Többször kértük a magyar élelmiszerellenőrzési hatóságot, szigorúbb fellépésre, de átfogó, következetes hatósági közreműködést e téren nem sikerült elérni. Többször javasoltuk a nemzetközi áruházláncok logisztikai központjainak élelmiszerellenőrzését, állandó kihelyezett hatósági szolgálat odatelepítésével.

A meglévő jogszabályok - pl. az 52/2004. FVM rendelet - is módot adnak az import állati termékek fokozott ellenőrzésére, de ezt csak a Veszprém- és a Fejér megyei állategészségügyi hatóság alkalmazta.

Az ágazat szakmai érdekképviseletét ellátó terméktanács hazai körülmények között sikeresnek mondható védjegyek létrehozásával és az ehhez társított marketing kampánnyal javított valamit az ágazat belföldi piaci helyzetén.

Ennek a kezdeményezésnek fokozott marketing támogatással és ehhez kapcsolódó szigorú hatósági ellenőrzéssel nagyobb teret kell adni a jövőben.

Az ágazat megmaradásáért sokkal többet kellene tenni a brüsszeli intézkedésekhez való viszony megváltoztatásával. Ebbe beleértendő az aktívabb és a magyar érdekeket előtérbe helyező képviselet az EU-s döntéshozásban. Továbbá a sokszor ránk erőltetett szabályok rugalmas, a magyar valóságnak megfelelő hazai adaptálása és a hatóság ennek megfelelő gyakorlata, a szolgai módon az EU-ra való hivatkozás megszüntetése.

A tojástermelés megváltozott szabályai

Az EU csatlakozás a tojástermelést érintette a legrosszabbul. Egyharmada a termelőknek abba hagyta tevékenységét, a termelés 20%-kal, a tyúkállomány több mint 1 millió darabbal csökkent.

A legnagyobb költségnövelő lesz hamarosan az EU tojótyúkra vonatkozó állatjóléti szabálya, a 74/1999 irányelv, mely kifejezetten a tojótyúk tartását szabályozza.

Ennek lényege, hogy 2012. január 1-jétől az ún. hagyományos ketreces tartási mód már nem használható az EU-ban, így hazánkban sem.

Jelenleg az EU 340 millió tojótyúkjából legalább 70%-ot, 240 millió állatot még ilyen berendezésekben tartanak. El kell oszlatni egy gyakori félreértést, nem a ketreces tartást tiltja az EU úgy általában, hiszen az ún. feljavított vagy berendezett ketrecek használatát 2012-től továbbra is engedélyezi.

Ott, ahol a szegénység is szélesebb körű, kifejezetten szociális kérdéssé, azaz "embervédelemmé" válhat ez az állatvédelmi ügy.

A hatóság nyilvántartása szerint, több mint 100 telepen a jelenlegi állatjóléti előírásoknak sem felel meg a tartástechnológia.

Az ágazati szakmai szervezet igyekezett a magyar termelőket összefogni az áruházláncokkal szemben, próbálta önerőből az import tojás minőségét ellenőrizni, a piacot koordinálni. A GVH azonban ezt a tevékenységet a versenyjog megsértésének minősítette és példátlan pénzbírsággal sújtotta a termelői szerveződést.

2005, az eljárás indulási éve óta a szakmai szervezet nem folytatja a kifogásolt munkát. Túlnyomórészt ennek következményeként a tojás fogyasztói ára 40%(!)-kal nőtt. Az áremelkedés 80%-a a kereskedelem hasznát növeli.

A tojástermelők nagy része összefogás nélkül kereskedik a termékével.

Megvalósításra váró feladatok a baromfiágazat megtartása érdekében

1. A termelői finanszírozás megoldása - a termelők több mint 90 %-a bérnevelő, bérhizlaló, tevékenységét vagy közvetlenül, vagy közvetve (integrátoron keresztül) a vágóüzem pénzügyi finanszírozása mellett végzi. Így lehetősége sincs, hogy a termékértékesítés során alku pozícióba kerüljön.

Az ágazat legnagyobb finanszírozója a takarmányipar, amelynek többsége már külföldi tulajdonban van, ez fokozott kockázatot jelent.

2. A hazai baromfiágazat jelen pillanatban a legnagyobb gabonafogyasztó. Ezzel együtt nem használjuk ki a GMO mentességi moratóriumunkat. Hiába van GMO mentes gabonánk, ha GMO-s szóját vagyunk kénytelenek használni. Ha a hazai szójatermesztést és egyéb fehérje növények termesztését sikerülne növelni, a garantált GMO mentes takarmányozásunk, piaci előnyéből is részesülhetnénk.

3. Meg kell erősíteni az agrárium humántőkéjét. Létre kell hozni azokat a tudáscentrumokat, ahol biztosított a korszerű, (Ny-európai) ismeretanyagok eljuttatása a gyakorlat szintjére. A gyakorlati életre felkészítő oktatási programokat kell elindítani. Be kell indítani a középfokú szakképzési rendszert, a baromfitelepek (telepvezetők) képzésére.

Valódi szaktanácsadási rendszert kell elindítani.

4. A szabadtartásos és háztáji termelés felfuttatása piacbővítést és vidéki megélhetést, önellátást jelenthet. Feltétele a vidék vagyonbiztonságának visszaállítása.

Vonatkozik ez a lecsökkent ház körüli termelés "újra élesztésére", amelyre külön programokat szeretnénk elindítani.

A szociális segély helyett vagy annak feltételeként is fontos lenne a ház körüli baromfitartás.

5. Állítsuk meg a hazai baromfitenyésztés, tartás visszafejlődését. Komplex, a térségi adottságokhoz igazodó fejlesztési programokat kell elindítani.

Szakmai minimum rendszerek meghirdetésével (kapacitások, termékkibocsátások, technológiai paraméterek számai) lehessen csak új baromfitartó telepet, vagy nagyértékű rekonstrukciós támogatást igénybe venni.

6. A baromfitelepek felújítását támogatással, pályázattal, hitellel segíteni, ösztönözni kell. A pályázati feltételek megfogalmazásánál, kiemelt célként kell megjelölni az épületek hőszigetelési értékének javítását, valamint a használt, takaríthatatlan padozatok teljeskörű felújítását, különös tekintettel a szalmonella mentesítési programok szempontjaira.

7. Szalmonella program végig vitele - ehhez az eddigitől gyökeresen eltérő új kommunikáció kell. Hangsúlyozni kell az elért gyérítési eredmények mellett a magyarországi humán megbetegedések erőteljes csökkenését, a sütés-főzés és a konyhai higiénia betartásával a baromfitermékek 100%-os biztonságú fogyaszthatóságát. A fogyasztót nem érdekli az istállópor és a trágya minták vizsgálati eredményeinek alakulása, sem a laboratóriumi metodika (gyorsteszt stb.).

8. Ingyenessé kell tenni az állategészségügyi és a hulladék megsemmisítési szolgáltatásokat. Az ágazatot leghatékonyabban az állategészségügyi, a hulladék megsemmisítési szolgáltatások ingyenessé tételével, vagy fokozott támogatásával lehet legjobban segíteni.

Ennek forrása származhat a húslisztek értékesítéséből származó többletbevételből is, ennek engedélyeztetésére egyre nagyobb esély látszik az EU illetékes fórumain keresztül.

9. A militáns, főként külföldi hátterű állatvédők magyarországi tevékenységének ellenőrzése, pl. adó 1%-ának gyűjtése nem létező állatmenhelyek fenntartására. Tevékenységük szigorú pénzügyi kontrollja.

Fel kell építeni a hazai civil állatvédő szervezetekkel a korrekt együttműködést, és a hiteles civil kontrollt. Az ezzel kapcsolatos munkák elkezdődtek, a folytatás kellő anyagi háttér birtokában biztató lehet.

10. A külföldi és a hazai tulajdonú áruházláncok működésének átvilágítása, a termékpályákon képződő eredmény újraértékelése. A felesleges, többnyire sarc jellegű, valódi teljesítményt nem tartalmazó másodlagos kondíciókat (polcpénz, belistázási díj stb.) meg kell szüntetni, vagy a tényleges teljesítés mértékéhez igazítani.

11. Hatósági ellenőrzés hatékonyabbá tétele, összpontosítva az importált termékekre.

Az egyes ellenőrző szervek tevékenységének folyamatos összehangolása a különböző "akciók" helyett. Lényeges a bejövő szállítójárművek - akár közúti - ellenőrzése.

Az áruházláncok logisztikai központjaiban állandó, kihelyezett élelmiszerellenőrzési és VPOP irodát kell felállítani. Fenntartását ellenőrzési díjakból kell megoldani. Lehetőség szerint a szakmai szervezetet is be kell vonni, legalább az információ szintjén. 12. Az importot az első rendeltetési hely szerinti megyei hatóságnál előzetesen országosan be kell jelenteni (ma ez csak néhány megyében gyakorlat). Az 52/2004. FVM rendelet erre lehetőséget nyújt. Ez nagyban elősegíti az ellenőrzést, a kifogásolható termékek kiskereskedelembe jutása megelőzhető.

Az élelmiszer importot végző vállalkozásoknál be kell vezetni a regisztrációt és legalább 1 éves kereskedelmi gyakorlathoz kell kötni.

Friss és fagyasztott baromfihúsok és tojás importját csak olyan vállalkozás részére szabad engedélyezni, akik a tevékenység folytatására alkalmas, a hatóság által engedélyezett telephellyel rendelkeznek.

13. A szürke- fekete gazdaság felszámolása. Első lépésként az alapvető élelmiszerek magas ÁFÁ-ját 5-12 %-ra kell mérsékelni. Szigorú input-output elszámolást kell bevezetni.

Az élelmiszer- termékek átadás-átvétele csak "direkt" számlakísérettel történjen.

Az élőmunkákat terhelő adókat és járulékokat tovább kell csökkenteni, ezt követően a szabálytalan foglalkoztatást szigorúbban kell büntetni.

A szürke és fekete gazdasági lehetőségek napi szinten átírják a termelési és értékesítési folyamatokat, nemcsak összezilálják a kereskedelmi rendszert, hanem éves szinten 20-25 milliárd forint kárt okoznak a költségvetésnek.

14. Kötelezővé kell tenni - a termékpályákon a Termék Tanácsi tagságot.

Bármilyen típusú támogatás előfeltétele a Termék Tanácsi tagság legyen.

A több évre kiterjedő szakmai tapasztalatok alapján - a BTT-re át lehet helyezni a közigazgatási és a szakképzési feladatok egyre több megoldását. Ilyenek például:

a szakoktatás

a kvóták kezelése

szakmai szabályok és ajánlások előkészítése, egységesítése

15. A támogatások odaítélésénél - figyelembe kell venni az adott gazdaság, vállalkozás éves adóteljesítményét. Az adóteljesítmény és annak publikálása nagyban hozzásegít a gazdaság kifehérítésében és a támogatásokhoz szükséges források előteremtésében.

A fenti célok megvalósítása érdekében - készek vagyunk együttműködni az agrárkormányzat valamennyi szervezeteivel és hatóságaival.

Ezen kívül tisztelettel várjuk a Kormány válaszát, hogy Mi, a baromfiágazat szereplői, mit tehetünk annak érdekében, hogy ezek a célok és feladatok minél gyorsabban megvalósuljanak.

Budapest, 2010. május 17.

Bárány László

BTT elnök