A tojásfogyasztás nem hat kedvezőtlenül a vér koleszterin szintjére

A koleszterin és érelmeszesedés összefüggésének kérdése több mint 100 éves vita témája, azóta, hogy 1909-ben jelent meg Ignatowski majd Anitchkow közleménye arról, hogy nyulakban nagy mennyiségű tojás, hús és tej táplálékkal az érfalban sérüléseket, lézókat lehetett előidézni - húzza alá Dr. Debreceni László. Azonban ezeknek az elváltozásoknak mikroszkópos vizsgálata nem mutatta az emberben az érelmeszesedés folyamatában kialakuló szövettani képet. Az érelmeszesedést Virchow már az 1880-as évek közepén az érfal gyulladásos reakcióira kifejlődő folyamatként határozta meg, amelyben a koleszterin érfalban való lerakódása másodlagos jelenségnek tekinthető. Ma is úgy látják, hogy az érelmeszesedést az érfalban lezajló gyulladásos jelenség indítja el, melynek számos oka lehet. Mivel a tisztított koleszterin a szervezetbe juttatva nagy mennyiségben sem idéz elő kóros változásokat az érfalban, feltételezik, hogy az oxidált koleszterinnek van érkárosító hatása, és elindíthatja az érelmeszesedés folyamatát. Azonban figyelembe kell venni, hogy az érelmeszesedésnek számos egyéb rizikófaktora van, melyek közül legfontosabbak - a koleszterin mellett - a dohányzás, a cukorbetegség, az elhízás, a homocisztein. Az 1970-es és 80-as években és azóta is számos vizsgálatban keresték, keresik a választ a koleszterin és érelmeszesedés összefüggésének kérdéseire. A jelenlegi álláspontokat összegezve a következő kérdéseket kell megvizsgálni:

Első kérdés a vér koleszterin szint és az érelmeszesedés összefüggése, második kérdés a táplálkozás és a vér koleszterin szint közötti összefüggés és a harmadik kérdésként vizsgáljuk meg a tojásfogyasztás és vér koleszterin közötti összefüggést.

Az első kérdésre a válasz, hogy a normál vérszinteket meghaladó, kórosan magas koleszterin szint az érelmeszesedés egyik tényezője, illetőleg rizikófaktora. Familiáris hiperkoleszterinemiában, ahol a vér koleszterin szintje a sejtek koleszterin receptorainak genetikai okokra visszavezetheztő elégtelensége miatt (amikor a receptorok relatív vagy abszolút hiánya áll fenn) igen magas, az érelmeszesedés és szív-érrendszeri kóros elváltozások sokkal gyakoribbak. Viszont semmi bizonyíték sincs arra, hogy a normálnak tekinthető koleszterin szinteken belül az alacsonyabb koleszterin szint mellett kisebb fokú lenne az érelmeszesedés. Hogy a koleszterin az érelmeszesedés kialakulásának egy uralkodó tényezője lenne, olyan elmélet, mely nem a koleszterinnek az érrendszerre gyakorolt közvetlen hatásainak vizsgálatából, hanem másodlagos, indirekt módon u.n. klinikai végpontok, mint a szívinfarktus és sztrók előfordulásának statisztikai méréseiből ered. Azoban ez nem igazán objektív megközelítés, mert ezeknek a betegségeknek az előfordulását számos tényező befolyásolja, és az adatok statisztikai értékelése is tetszés szerint alakítható, figyelembe véve az értékelés szempontjait. Viszont perdöntőek a kérdés megválaszolásában az újabban alkalmazott non-invazív vizsgáló eljárásokkal, így az elektronsugár tomográfiával és a kontrasztanyaggal végzett CT-angiográfiával nyert eredmények. Ezek a módszerek lehetőséget teremtenek a koszorúserek direkt vizsgálatára, az érfalban lévő kálcium (mész) tartalom és az érfalban kialakuló plakkok vizsgálatára, melyek ruptúrája, megrepedése vezet az érelzáródáshoz és az infarktus kialakulásához. Ezeknek a vizsgálatoknak jelentős részében semmilyen összefüggést nem találtak a vér koleszterin értéke és a plakkok kifejlődése, illetőleg progressziója között. Ezek az eredmények nagyon komolyan megkérdőjelezik a koleszterin érelmeszesedésben játszott szerepét.

A második kérdés a táplálkozás és a vér koleszterinszint közötti összefüggés. Leggyakrabban a híres Framingham Study vizsgálatainak eredményeire hivatkoznak. Anélkül, hogy ezeket ismertetném, melyekben számos ellentmondás is kimutatható, idézem William Castellit, a Framingham Intézet egykori igazgatóját, aki az Archives of Internal Medicine 1992. júliusi számában a következőket írja: a telített zsír és koleszterin szérum lipid paraméterekre gyakorolt hatására vonatkozó adatok ellentmondásosak. "Framinghamban, Massechussetsben azt találtuk, hogy emelkedő koleszterint fogyasztás mellett, emelkedő kalóriá fogyasztás mellett csökken a szérum koleszterin szintje." Framinghamben azt találtuk, hogy azok az emberek, akik a legtöbb telített zsírt fogyasztották, mutatták a legalacsonyabb testsúlyt és fizikailag ezek voltak a legaktívabbak. Az utóbbi években kimutatták, hogy a táplálékkal szervezetbe bevitt koleszterin az esetek kisebb részében (a népesség 25 %-ban) kismértékben átmenetileg emelkedik a szérum koleszterin szintje. Ezek "hiperresponderek", míg másokban, tehát a többségben a vér koleszterin értékében egyáltalán nem következik be változás. Ezek a "hiporesponderek". Ez a felfedezés magyarázhatja azokat az eltéréseket, amelyeket a különböző vizsgálatok mutattak az eltérő mértékű koleszterin fogyasztás és a vér koleszterin szintjének különböző irányú változásaira vonatkozólag.

A harmadik kérdés a tojásfogyasztás és vér koleszterin közötti összefüggés. Számos jól dokumentált publikáció mutat arra, hogy a tojás fogyasztása nem befolyásolja kedvezőtlenül a vér koleszterin szintet, illetőleg a HDL:LDL arányát, ami az érelmeszesedés szempontjából a koleszterinnel kapcsolatban a leglényegesebb kérdés. Jól tudjuk, hogy a HDL-koleszterin védő hatású, szemben az LDL-koleszterinnel, amely atherogén lehet. Ha az összkoleszterinen belül a HDL:LDL aránya nem változik, illetőleg ha az LDL változásával arányosan emelkedik a HDL, akkor nincs probléma. Azokban az esetekben, ahol a tojás fogyasztását követően a vér koleszterin értéke emelkedik - miként láttuk, ezek a hiperresponderek -, a HDL:LDL arány nem változik, tehát a tojásnak ilyen értelemben nincs atherogén - azaz érelmeszesedést indukáló és fokozó - hatása.

Legfontosabb, hogy mindenben tartsuk be a józan mértékletességet! Ez minden tápanyagra nézve érvényes! Sok hús, illetőleg fehérje fogyasztása emeli a homocisztein szintet, ami az érelmeszesedés súlyos rizikófaktora, továbbá a húgysav képződés miatt árthat az ízületeknek. Túl sok szénhidrát táplálék a másodfokú cukorbetegség előidézésében játszik nagy szerepet, a túl sok vitaminnak is megvannak a hátulütői. Nyilván, a túl sok tojás sem egészséges, de ez nem jelenti azt, hogy ne együnk meg jóízűen egy három tojásból álló rántottát reggelire, vagy vacsorára. Mindenben fontos a mértékletesség!