Az állattenyésztés kiemelt szerepet tölt be az ökoszisztémában

Az állattenyésztési ágazat jelentős kihívásokkal néz szembe az állati eredetű élelmiszerek előállításának növelése terén, tekintettel ugyanis arra, hogy a növekvő népesség táplálkozási szükségleteinek kielégítése mellett az ágazatnak az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség védelmével összefüggő kérdésekkel is foglalkoznia kell, különösen az agroökológiai termelési rendszerekben történő működése során. 

Az állattenyésztési ágazat a globális fehérjeszükséglet közel felét biztosítja és az előállított állati eredetű termékek gazdag és értékes forrásai a különböző biológiailag jól hasznosuló mikrotápanyagoknak, olyanoknak, amelyekhez nehéz növényekből hozzájutni.

Ezen túlmenően a növényevő állatok nélkülözhetetlenek a gyepes területek ökoszisztémái számára, ezen ökoszisztémák természetes szerepe, funkciói a megfelelő állattartási gyakorlatok alkalmazása révén fenntarthatóak, ezáltal is hozzájárulva ezen gyakorlatok minél szélesebb körű elterjedéséhez.

Történelmi múltra visszatekintőleg a haszonállatokat mindig is sikeresen alkalmazták arra, hogy a humán fogyasztásra nem alkalmas takarmány-alapanyagokat alacsony költséggel tápanyagokban gazdag élelemiszerekké alakítsák át az emberek számára, miközben a növényi részekben lévő tápanyagokat újrahasznosítják, a szerves trágya révén pedig javítják a talaj egészségét és termékenységét, továbbá elősegítik a szén megkötését. A növényi biomasszának csak egy része alkalmas emberi fogyasztásra, így az állatok létfontosságú szerepet töltenek be a nem ehető biomassza − különösen a mezőgazdasági területek kétharmadát borító gyepterületek − és az agrár-élelmiszeripari szektorban keletkező melléktermékek fogyasztható fehérjévé alakításában. Globális szinten az állati takarmányok 86%-a olyan elemekből tevődik össze, amelyek nem versenyeznek az emberi táplálékokkal.

Megfelelően végrehajtva, az állatállományok mezőgazdasági rendszerekbe történő bevonása döntő fontosságú a talajban, a vízben és a légkörben lévő anyagok körforgásának fenntartásához, ugyanakkor megakadályozza a nem ehető biomasszából származó potenciális emberi táplálék elvesztését. Fenntartható állattenyésztési módszerek alkalmazása mellett, a talajok fokozott szénmegkötése révén csökkenthető a szarvasmarha ágazat kibocsátása és helyreállíthatóak a leromlott területek. Az állattenyésztés és a környezetvédelem tehát kölcsönösen függenek egymástól és ennek így is kell lennie, mivel az állattenyésztés hozzájárul az ökológiai erőforrások fenntartásához, mindeközben azok fenntartható rendelkezésre állásából hasznot is húz