Belga kutatók azt vizsgálták, hogyan csökkenthető az ammónia mennyisége a baromfiistállókban

A flamand Proefbedrijf Pluimveehouderij az EU Rambo projekt keretében különböző módszereket tesztelt a baromfiistállók ammónia-kibocsátásának csökkentése érdekében. A középpontban azok a megoldások álltak, amelyeket a gazdák közvetlenül az istállóban alkalmazhatnak.

A legmarkánsabb hatást a savanyított alom érte el. Ha a gazdaság 20 százalék nátrium-hidrogén-szulfátot kever a szalmapelletbe, a brojlercsirkéknél az ammónia-terhelés az egész hizlalási ciklus alatt körülbelül 70 százalékkal csökken. Az alom behelyezése után röviddel a kutatók akár 80–90 százalékos csökkenést is regisztráltak a kibocsátásban.

Kris De Baere kutató a hatást az alom alacsonyabb pH-értékével magyarázza. Ezáltal kevesebb ammónia képződik. A hőmérséklet és a páratartalom szintén befolyásolja a kibocsátást.

Kevésbé voltak sikeresek a foszforsavval végzett kísérletek. A kutatók 1, illetve 2 százalékos koncentrációval savasították az almot. Az ammóniaértékek azonban alig különböztek a kontrollcsoportokétól.

A tojótyúkok esetében a nátrium-hidrogén-szulfát hatása sem maradt tartós. Igaz, az alom behelyezése után a kibocsátás eleinte jelentősen csökkent, de néhány hét elteltével a hatás jelentősen gyengült. Csak az alom cseréje hozott ismét rövid távú javulást.

A kutatók egyúttal az erősen savasított alom hátrányait is megfigyelték. Az alom gyorsabban kérgesedett, és gyakrabban okozott talp sérüléseket az állatoknál. A gazdaságoknak ezért meg kell változtatniuk az istállómenedzsmentet, és szigorúan figyelniük kell az állatjólétre.

A kémiai adalékanyagok mellett a tudósok alternatív alomanyagokat is vizsgáltak. A lenpelletek átlagosan körülbelül 20 százalékkal csökkentették az ammónia-kibocsátást a hagyományos búzaszalmából készült szalmagranulátumhoz képest. Az egyes hizlalási ciklusok közötti különbségek azonban eltérő mértékűek voltak.

A kutatók eltérően értékelték a zeolitok alkalmazását. Az „Actionine” termék nem hozott mérhető előnyt a takarmányban. Ha a gazdaságok kis mennyiségeket többször szórtak az alomra, a kibocsátás akár 25 százalékkal is emelkedett. Csak egy egyszeri, nagyobb adag csökkentette a kibocsátást körülbelül 15 százalékkal. Hasonló eredményeket mutattak a „klinoptilolit” -tal tojótyúkokon végzett kísérletek. A kis mennyiségek hatástalanok maradtak. A nagyobb mennyiségek viszont enyhén csökkentették a kibocsátást.

A takarmány összetételének megváltoztatása sem bizonyult eddig meggyőzőnek. A Leonardit ugyan 13 százalékkal csökkentette a kibocsátást. A kevesebb nyersfehérje és a módosított elektrolit-egyensúly ugyan jobban kiszárította az almot, de egyúttal megemelte a pH-értéket. Ezáltal több ammónia keletkezett. Ezenkívül a kutatók szerint ezek az intézkedések rontották a gazdaságosságot és az állatok teljesítményét.