Hogyan hatnak az élelmezési rendszerek éghajlatváltozásra? - Hiányzik a megfelelő mérési módszertan

A keresletoldali intézkedések, különösen a fenntartható, növényi alapú étrendre való áttérés és az élelmiszer-pazarlás csökkentése, jelentős mérséklési potenciállal bírnak. A háztartások évente 631 millió tonna élelmiszert pazarolnak el. E megoldások sikere azonban számos akadályba ütközik, melyek a magasabb költségek az egyes régiókban, a viselkedésváltozást ösztönző szakpolitikai támogatások hiánya és a kulturális tényezők. Az olyan technológiai újítások, mint a sejtalapú mezőgazdaság ígéretesek, de további kutatást igényelnek a költséghatékonyság, a fogyasztói elfogadás és a szabályozási keretek terén.

Az elszigetelt intézkedések nem elégségesek, rendszerszintű megközelítésekre van szükség. Az agroökológia és a nexus megközelítések holisztikus keretet kínálnak, amelyek egyszerre kezelik a mérséklést, az alkalmazkodást, a biológiai sokféleséget és a társadalmi-gazdasági igazságosságot. A "telecoupling" (távkapcsolatok) koncepciója rávilágít arra, hogy a gazdag országok fogyasztási szokásai hogyan okoznak kibocsátást és erdőirtást a világ más részein, ami a kibocsátások teljes körű elszámolásának fontosságát jelzi.

Az éghajlatváltozás már most is lassítja a mezőgazdasági termelékenység növekedését és súlyosbítja az élelmezésbiztonsági válságot, amely 2019 óta romlott. A szélsőséges időjárási események egyre gyakoribbak, és aránytalanul sújtják a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat. A hatékony alkalmazkodási stratégiák az ökoszisztéma-alapú, integrált és inkluzív megközelítésekre épülnek, mint például az agroökológia és a mezőgazdasági sokféleség növelése. E stratégiáknak kifejezetten foglalkozniuk kell a társadalmi egyenlőtlenségekkel a hibás alkalmazkodás elkerülése érdekében, és szinergiákat kell teremteniük a Fenntartható Fejlődési Célokkal.

A teljes cikk itt tekinthető meg.