Japán-EU szabadkereskedelmi megállapodás: döntött az Európai Parlament

A strasbourgi plenáris ülésen nagy többséggel ratifikálták a július 17-én aláírt egyezményt és elfogadták az úgynevezett stratégiai partnerségi megállapodást is, amely kiterjeszti az együttműködést a felek között egyebek mellett az energia, az oktatás, a kutatás-fejlesztés és a klímaváltozás elleni küzdelem területére is.

Japánban és az EU 28 tagállamábancsaknem 640 millió ember él, a felek együttesen a világgazdaság közel 30 százalékát teszik ki, részesedésük a világkereskedelem teljes forgalmából megközelíti a 40 százalékot. Japán az Európai Unió hatodik legnagyobb exportpiaca, a japán kivitelnek pedig a harmadik legfontosabb célpontja az EU. A szerződés, amelyről 2013 tavaszán kezdődtek az egyeztetések, jobban megnyitja a japán piacot az uniós mezőgazdasági export előtt, ahogy számos más ágazatban is bővíti a kiviteli lehetőségeket.

A megállapodás felszámolja a kétoldalú árukereskedelemre kivetett vámokat, megnyitja a szolgáltatások és a közbeszerzések piacát, valamint közös szabályrendszert és szabványokat hoz létre. Szakértők szerint az európai agrártermelők és a japán autógyártók lesznek az egyezmény legnagyobb nyertesei, az uniós exportőrök évi mintegy egymilliárd eurót takaríthatnak meg a vámok lebontásával.

Az uniós tagállamok kormányainak tanácsa várhatóan december 21-én ad zöld utat a Tokióban már jóváhagyott megállapodásnak, amely ezt követően jövő februárban lép életbe.  Az EU-Japán beruházásvédelmi megállapodásról szóló tárgyalások ugyanakkor még folyamatban vannak. A szerződést ugyanis két részre bontották azért, hogy ne ismétlődhessen meg az EU-Kanada szabadkereskedelmi megállapodás 2016-os ratifikálásakor fellépő helyzet, amikor a folyamat majdnem meghiúsult a belgiumi Vallónia tartomány ellenállásán.

Az Európai Bíróság szerint az uniós kereskedelmi szerződések rendelkezéseinek túlnyomó többsége az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezekhez elég a tagállamok kormányait tömörítői tanács és az Európai Parlament jóváhagyása. A nemzeti és a regionális parlamentek ratifikálása csak a külföldi beruházásokra, illetve a befektetők és az államok közti vitarendezésre vonatkozó pontokhoz szükséges, ezeket pedig az új modell értelmében egyszerűen kivágják a megállapodásokból és külön fogadják el.