Kilogrammonkénti tojásár: a fogyasztók jobb tájékoztatását célozza a szabályozási változtatás

A Baromfi Termék Tanács még áprilisban kezdeményezett jogszabály-módosítást annak érdekében, hogy a kiskereskedelmi egységekben a tojások árát ne csak darabra, hanem kilogrammra is kötelező legyen feltüntetni. A szervezet tapasztalatai szerint azonban több ágazati szereplő - készakarva vagy figyelmetlenségből - félreértette a kezdeményezést. A BTT célja a fogyasztók jobb tájékoztatása, hogy könnyebben kiszámolhassák, mely termék vásárlásakor járnak jobban. A vevők ugyanis az új rendszerben össze tudják majd hasonlítani a különböző termékek árait.

Az utóbbi időben több olyan cikk is megjelent, amely megkérdőjelezi, hogy a legkisebb nettó tömegre (vagyis egy-egy súlykategória alsó értékére, például az M-méretnél az 53 grammra) számolt ár mennyire gyakorlatias és működőképes. A BTT e témában a termelők és a fogyasztók közös érdekeit képviseli, de egyes tojáskereskedők - legalábbis a közelmúltban megjelent nyilatkozatok szerint - más álláspontot foglalnak el. Az állásfoglalásokból kitűnik, hogy azoknak a tojástermelőknek, akik a termelésüktől jelentősen eltérő - kereskedelmi - tevékenységet is folytatnak, más az érdekük, mint a fogyasztóknak és a termelőknek.

A jogszabályi változtatásnak nem célja, hogy a tojásokat ezentúl kilogrammban vásárolják a fogyasztók, hiszen a háziasszonyok mindig is darabra vettek, mivel például a receptek is ezt kívánják meg - hangsúlyozza a BTT. A rendeletmódosítás arra irányul, hogy a fogyasztók el tudják dönteni: jobban járnak-e, ha egy kilogramm kisméretű tojást vásárolnak, mintha egy kilogramm közepes vagy nagyméretűt vennének.

A tojás csomagolásán feltüntetett adatokat a mostani kezdeményezés nem érinti, így azok nem változnak. A hatályos jogszabályok szerint a csomagoláson kötelező jelezni a tojás méretét: az S jel a kicsi, az M a közepes, az L a nagy, az XL a nagyon nagy méretet jelenti. A méretjelzés mellett fel kell tüntetni azt is, hogy a tojás tömegét tekintve ez minek felel meg. Így az S az 53 grammnál kisebb, az M az 53-63 grammos, az L a 63-73 grammos, az XL a73 grammnál nagyobb tojásokat "testesíti meg". Ezek a súlyadatok teszik lehetővé, hogy a kereskedők ki tudják számítani és fel tudják tüntetni az adott kategóriában az egy kilogramm tojás árát is.

A tojás forgalmazására vonatkozó európai uniós rendelet előírja, hogy a dobozon feltüntetett legkisebb mennyiségnek (alsó tömeghatárnak) minden esetben meg kell felelnie a terméknek. Azt is szabályozza ez a rendelet, hogy ellenőrzés során a tojások hány százaléka kerülhet más méretkategóriába, függetlenül attól, hogy a tojás tárolása során valóban veszít valamennyit súlyából. Ezek nem új szabályozások, évek óta így történik a tojások kereskedelme.

A most napirenden lévő szabályozási változtatás lényege, hogy az árat az egyes súlykategóriák legkisebb nettó tömegére - tehát például M méretnél 53 grammra - kellene megadni. Erre azért van szükség, mert a csomagolónak (a termelőnek) a csomagon jelzett méret kategória minimum súlyát kell garantálnia. Így például az M méretnél a vevő biztos lehetne abban, hogy a 10-es csomagolású tojás esetében 530 gramm tojást visz haza. Ez az egyetlen olyan tömegérték, amellyel a vásárlókat nem lehetne becsapni, ha az árakat arra lehetne vonatkoztatni - nyomatékosítja a terméktanács.

A kilogrammonkénti árat nem a csomagoláson, hanem az üzletláncok polcain kellene feltüntetni, mint ahogyan ez más termékeknél is előírás. Így a rendszerben az lenne az új, hogy a boltokban nem csak az egy darab tojás ára jelenne meg, hanem a termék egy kilogrammra kalkulált ára is. Például egy M-es méretű tojásnál a kereskedő az 53 grammos darabonkénti tömegből és a tojás darabárából könnyedén ki tudná számítani, hogy egy kilogramm tojás mennyibe kerül. Így a fogyasztók el tudják majd dönteni, mikor járnak jobban: ha darabra vásárolnak, vagy ha a súlyra vetített árat veszik alapul.

Kétségtelen, hogy a legkisebb nettó tömegre számított ár esetében nagy valószínűséggel drágábban lehetne pozícionálni a terméket, mintha a csomag egyedi, valós súlya alapján kellene árazni. A cél ugyanakkor az, hogy az egyes méretkategóriákat és termékek össze lehessen hasonlítani. A BTT szerint e metodikával ezt el lehet érni, azt pedig tudatosítani kell a vásárlókban, hogy nagy valószínűséggel olcsóbban jutnak a termékhez, mint a kiírt ár.

Tény, hogy a legpontosabb ármeghatározást akkor lehetne bemutatni, ha minden egyes csomag súlyáról lenne pontos információ. A csomagolási technológiák azonban még egy jó ideig erre nem lesznek alkalmasak, ezért e megoldás a BTT szakembereiben fel sem vetődött.

Az Európai Unió egyes tagállamaiban eltérőek az ár feltüntetési szabályok: Olaszországban és Ausztriában feltüntetik a súlyra vetített árat, míg Belgiumban és Egyesült Királyságban a csomagolási egység tömegére számolják a csomag árát. Csehországban és Spanyolországban a tucatnyi mennyiség a vetítési, összehasonlítási alap.