Megvitatták a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, valamint az azon alapuló Nemzeti Alkalmazkodási Stratégiát Bencsik János, a dokumentumokat készítő Nemzeti Alkalmazkodási Központ (NAK) vezetője ismertette. Kiemelte, hogy az öt évvel ezelőtt elkészült első Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia csak az üvegházhatású gázok csökkentésével foglalkozott, a most elkészült dokumentum viszont komplexen kezeli a problémákat, a költségeket pedig beépíti a 2014-2020 közötti uniós költségvetés támogatott céljai közé.

A következő uniós költségvetési időszakban a támogatások 20 százalékát kell az éghajlatváltozás okozta problémák kezelésére fordítani - jelezte Bencsik János. Kiemelte azt a térinformatikai rendszert, amely bemutatja a nyári aszályos időszak országon belüli következményeit.

A két stratégia a természeti-társadalmi-gazdasági fenntarthatóságot szolgálja, és mind a három terület szakemberei itt ülnek az NFFT-ben, hogy megvitassák a dokumentumokat. A vitában az MTI szerint az első kérdés az volt, hogy a modellalkotáshoz felhasznált indikátorok megfelelőek-e a stratégia megalkotásához. A tanács tagjai részben vitatták a választott módszer helyességét, mivel a sok változó mind összefügg egymással, és ezekből nem lehet - indikátornak - csak néhányat kiemelni. Mások ellenben úgy vélték, hogy a mostani tudás birtokában kell felkészülni a jövőre.

Gyulai István, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója azt kifogásolta, hogy a gazdasági növekedés ökológiai hatásairól kevés szó esik a dokumentumokban. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatosan pedig negatív példaként említette az Egyesült Államok választotta utat: ott a földgázra való áttéréssel csökkentik a kibocsátást, de közben - a gáz kitermeléséhez - a talajba pumpált szerves oldószerek szennyezik a környezetet.

Több felszólaló sürgette azt, hogy a nyári kevesebb - 200 milliméter hiányzó - csapadék miatt mielőbb a megváltozott viszonyokhoz alakítsák a mezőgazdasági termelést.