Nem tehető felelőssé a JÉGER jégkármérséklő rendszer azért, mert kevesebb csapadék esik

A jelentés szerint a rendelkezésre álló tudományos ismeretek nem igazolják, hogy a JÉGER jelentősen befolyásolná a felszínre hulló folyékony halmazállapotú csapadék (eső) mennyiségét és térbeli eloszlását. A magyarországi hőmérsékleti és csapadék adatsorok elemzése alapján megállapítható, hogy az aszály és a szárazság a Kárpát-medence éghajlatának jellemzője. A mérések kezdete óta a 2026-os nyár bizonyult az eddigi legszárazabbnak.

A JÉGER működése előtt és üzemeltetési időszakában is megfigyelhetők voltak egymást követő csapadékosabb és szárazabb periódusok. Felszíni megfigyeléseken és műholdas távérzékelési adatokon alapuló aszályindikátorok egyértelműen igazolják, hogy a 2026-os év nemcsak Magyarországon volt extrém száraz, hanem az aszály lényegében az egész európai kontinensen erősen éreztette hatását. A rendelkezésre álló hazai megfigyelések és mérések, valamint a tudományos folyóiratokban közölt eredmények alapján a JÉGER működésének nincs jelentős (10 százalékot meghaladó) hatása sem a jégeső okozta károk mértékére, sem a lehulló csapadék mennyiségére.

Jégesők leggyakrabban a dél-dunántúli régióban, valamint Heves megyében fordulhatnak elő. A jégesők gyakoriságának térbeli eloszlása összhangban van azzal a ténnyel, hogy a hevesebb zivatarok gyakran a Magyarországot rendszerint délnyugati irányból elérő mediterrán ciklonokhoz kapcsolódóan alakulnak ki. Az ország északi részén pedig valószínűleg domborzati okok miatt alakul ki az átlagosnál gyakrabban jégeső az MTA kutatói szerint.

A JÉGER működésének környezeti hatásáról a jelentésben azt írták, hogy az üzembe helyezését követően, 2020-ban, a NAK megrendelésére 5 település körzetében, 100 mintavételi helyszínen elemezték a talaj kémiai összetételét három rétegben a 0-90 centiméter közötti mélységben, továbbá 25 helyszínen a talajvíz kémiai összetételét is vizsgálták.

A rendelkezésre álló jegyzőkönyv alapján az ezüst (Ag) koncentrációja valamennyi mintavételi helyen és mindhárom vizsgált talajrétegben a módszer kimutatási határértéke alatt maradt. A vizsgálati eredmények alapján a mintavétel időpontjában és helyszínein nem volt kimutatható olyan ezüstkoncentráció, amely a vizsgált mintákban mérhető felhalmozódásra utalt volna.

Az MTA a nemzetközi szakirodalomban közölt eredmények alapján javasolja, hogy az ezüst talajbeli akkumulációjának nyomon követése a talaj felső, 5-10 cm-es rétegében végzett mintavételezéssel és méréssel történjen. A nemzetközi vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az ezüst elsősorban a talajfelszín közeli rétegében halmozódhat fel, vertikális mobilitása pedig korlátozott. Emiatt a nagyobb mélységű vagy vastagabb talajrétegekből származó minták adatai alulbecsülhetik a felszínközeli ezüstkoncentrációt.

A 30 oldalas átfogó tanulmány vezetői összefoglalójában megfogalmazott egyéb javaslatok között kiemelték: tudomásuk szerint az időjárás potenciális módosításához használt rendszerek működtetése Magyarországon nem engedélyköteles, és még bejelentési kötelezettség sem szükséges a működtetéshez. Sajnos ez egyrészt lehetőséget ad olyan rendszerek piaci értékesítésére és alkalmazására, amelyeknek bizonyíthatóan semmilyen hatásuk nincsen (hanggenerátoros jégesőelhárítás, vagy néhány talajgenerátorból álló rendszer működtetése), másrészt lehetőséget ad különböző álhírek terjesztésére.

Így azt javasolják, hogy a működő rendszerekre legyen kötelező a bejelentés, új rendszerek esetében pedig a működés engedélyezése legyen előzetes hatástanulmányhoz kötött. Azt is javasolják, hogy a működési engedély kiadása a szokásos eljáráson túl egészüljön ki a módszer tudományos megalapozottságának ismertetésével és ennek kontrollálásával.